A történetem

Gluténmentes, vegetárius-vegán lakásétterem Budaörsön

A kezdetek...

Harminc éve, 30 évesen lettem vegetáriánus. Akkoriban ez még nem volt divat. Az idősebb Schirilla Györgynek egy vékony kis könyvecskéje került a kezembe, melyben azt fejtegette, hogy mint a válogatott úszóedzőjének milyen tapasztalatai voltak, ha arra kérte a szülőket: minden nap adjanak a gyereknek egy répát… Persze az egész könyv azért ennél jóval több, nem részletezem. Azt mondtam magamnak, ha a fele igaz, amit ez az ember leírt: akkor holnaptól kezdve fél évig nem eszek húst és majd meglátjuk! Röviden: vegetáriánus lettem. Ez akkoriban azzal járt, hogy karácsonyra krumpli püré és ecetes uborka járt… Ez persze nem tetszett. De hát magamban: fogadalmat tettem! Nem volt mit tenni, neki kellett állni; főzni. Külföldi újságokat lapozni, nézni, keresni. Akkoriban még nem volt nálunk számítógép, internet, meg egyebek. Talán leginkább Egyedi Péternek „A vegetárius főzés örömei” című Krishna hívők számára készített szakácskönyvére támaszkodhattam. Ma már kicsit árnyaltabban látom, de akkor nagyon nem jött be. Autentikus helyen nem ettem ilyet – szakács könyvből meg: rémes lett. Nem a szakácskönyv hibája volt…

"Kutató" évek, tanulás

Tehát jöttek a „kutató évek”, a tanulás, fejlődés, és ezzel párhuzamosan az első örömök. Amikor az egyszerű bundás almára a jó 20-as éveiben járó, 30 felé közeledő, multinál dolgozó, könnyekkel a szemében azt mondta: a nagymamám készített utoljára ilyet. Hogy a felvágásakor kicsorduló; keserű csokival bélelt, fahéjas szilvás gombócról ne is beszéljek. S meg kell mondjam, majd mindig azok az ételek arattak sikert, melyek a magyaros, vagy legalábbis az európai gyökerekhez nyúltak,- de azért az örökös pirospaprika, só, bors vonalán túlmenően ízesítve. S jellemzően a legegyszerűbbek!

A jóga és az indiai konyha

Kicsit korosodván kezdtem el jógázni, s a jógaközösségünkben alkalomszerűen 20-30 ember számára lehetőségem nyílt főzni, vagy a főzésnél segédkezni. Na, ez volt az a kihívás, ami a főzésben nem csak technikai fejlődésre, hanem komoly (spirituális) válaszok adására, s előre lépésre kényszerített!!! Hogy mit csinálok azzal a helyzettel, ha valaki nem tudja megemészteni a keleti fűszereket, puffasztja a hüvelyes, kétszer csípi a chili… Hogy helyes-e, ha reszelt sajtból pirospaprikával, fokhagymával „kolbászt” készítünk? Hogy utánozzuk, imitáljuk azt; amit egyébként elutasítunk: az élőlények legyilkolásával előteremtett húst! Vagy, csak azért, mert a védikus jóga filozófiát követjük: „tiszteletből- elkötelezettségből” csak sabjit vagyunk hajlandóak enni. Mert mi már „olyanok” vagyunk!

Tévedés ne essék: nagyon szeretem az indiai ételeket. Meg a batáta pürét bambusz gőzölő edényben főtt céklával… De NEM MINDIG! És merő divatból az ázsiai különleges ételeket sem teszem napi gyakorlattá. Én többé s kevésbé zöldség levesen, palacsintán, rakott krumplin, lecsón, túrós buktán, kakaós csigán és társain nőttem fel. Szeretem őket – az enyéim!

Gluténmentes mindennapok

Sajnos a 2010-es évekkel újabb kihívásokkal kellett szembenéznem: glutén érzékeny lettem! Nem volt elég nekem a jó 10 évet igénybevevő hús, és tojásmentes életre átállni, a saját ízlésvilágom kialakítani, még ez is! Mit lehet ilyenkor tenni, gyorsan körbenézni a divatossá vált Paleo, és vegán, vagy gl.mentes vegán világban! S ott mit láttam? Kókuszzsír, kókusz olaj, pálma olaj, eritritol (csak az első alkalommal szalad tőle az ember a ház legkisebb helységébe), csupa szokatlan, ismeretlen, táj-, íz-, és éghajlat idegen dolog. Legtöbbjük hűtő hatású. Arról, hogy mindezek kitermelése az őserdők kiirtásával jár, hogy a többnyire repülővel történő szállítás milyen környezeti károkat okoz, már nem is beszélek…, nagyobb ettől a gondom. A divatos vega receptekben szereplő gránátalmáért, különleges külhoni gyümölcsért, zöldségért, citrom nádért szintén nem tud az ember a sarki közértbe leugrani. Ezeket nem vetem el, de megtartom a különleges alkalmakra. De szerda este fél 7-kor? Marad a sütőtök, burgonya, répa, paszternák/gyökér, s ami 40km-es körzetben megnőtt…

Az extra, külhoni gyümölcsöket-zöldségeket, alapanyagokat pedig óvatos duhajként tartom meg különleges eseményekre, szűkebb körű társasági összejövetelekre. Hogy az extra-extra maradjon!

 

Sütés-főzés hús, tojás, liszt nélkül

Annak ellenére, hogy hús/tojás/liszt nélkül nem olyan egyszerű sütni, főzni, ma már „könnyű” az ember helyzete, a könyvesboltok polcai, az internetes blogok százai gyors eligazodást nem nyújtanak ugyan, de legalább van miből válogatni az újra orientálódáshoz. Szerencsére nem kellett újabb 10 évet várnom, a 30 év lakto-vegetáriánus előélet a maga rugalmasságot megkövetelő gyakorlatával nagyon jó alapot kínált a glutén mentes életre való átálláshoz. Segített ebben a Németországban eltöltött közel 5 év is a maga gazdag, kicsit testesebb konyhai hagyományával.

Most már tudtam: mit akarok – és mit kerülök! Tehát megtartottam a gyerekkori hagyományos ízeket amennyire lehetett, szezonálisan ötvöztem egy csipet könnyebb, franciás/angolos/olaszos ízléssel, télen testesebb sváb/bajor hagyománnyal, s néhanapján fűszerezem a Keleti íz világgal. Nekem ez így megfelel. S ha húsevő családtagokat/barátokat látok vendégül, hát a testesebb, laktatóbb ételek közül válogatva vendégelem meg őket. Hogy nekik is kedvezzek, s ne érezzék magukat fél óra múlva úgy: füvet ettek…

Legyen Ön is a vendégem!

Asztalfoglalás csak előzetes bejelentkezéssel!

Igény esetén laktózmentes menüt biztosítunk.

Vagy hívjon a +36 30 212 9706 telefonszámon

CÍM

2040 Budaörs, Csap u. 2/2.

Angyalfalat

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Csak előzetes bejelentkezéssel


Angyal Andrea © 2019 Minden jog fenntartva